Nemzeti király-dinasztiánk névadójának, Árpád fejedelemnek kiemelkedő történelmi szerepe aligha kérdőjelezhető meg. Ő vezette honfoglaló törzseinket a Kárpát-medencébe és ő védelmezte szállásterületeinket a honalapítást követő években. Ugyanakkor családjának valódi elnevezése ma is kérdéses. Figyelemre méltó, hogy a későbbi Árpád-ház uralkodói között egyetlen Árpád nevű király sem bukkan fel, így nem zárható ki annak lehetősége, hogy talán valamilyen más néven illették őket saját korukban. Érdekesség, hogy Kézai Simon történetíró (XIII. század) Árpád-fejedelem kapcsán a Turul nemzettséget jelöli meg meg felmenőkként. Mindenesetre Árpádot tekinthetjük a magyarság első nagy alakjának és hősének. De kik sorolhatóak őt követően a legmegbecsültebbek közé? Posztunk a legsikeresebb magyar koronás főkről szól.
Árpád fejedelem a Feszty körképen (forrás: LINK)
Az összesen 20 Árpád-házi magyar uralkodó közül öt nagy király is kiemelkedik: Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, III. Béla és IV. Béla, akikhez fontos győzelmeket és sikereket kapcsolhatunk. Szent István (1000-1038) például megvédelmezte a fiatal Magyar Királyságot II. Konrád német hadaival szemben (1030-ban) és "mellesleg" felvette népével a kereszténységet, biztosítva legitim helyünket Európában. (Bár saját korában nem örvendezett túl nagy népszerűségnek új adói, a keresztény szertartások kötelezővé tétele és német segítői miatt.) Szent László (1077-1095) ellenben daliás termetű lovagkirályként már saját korában is kedvelt uralkodónak számított. Ő csatolta hozzánk Horvátországot (1091-ben), miközben szigorú törvényeivel konszolidálta és megerősítette a feudális magyar államot (és a belbiztonságot). Unokaöccse Könyves Kálmán (1095-1116) hódította el Velencétől a dalmát tengerpartot (1105) és mondta ki: "boszorkányok pedig nincsenek". Következnek a "Bélák" előbb az anyagi ágon ruszin származású (Kijevi hercegnőtől született) ám francia feleségeket választó III. Béla (1172-1196) aki Bizáncban töltötte ifjúságát és onnan hazatérve honosította meg a Magyar Királyságban a fejlett államigazgatást és írásbeliséget. III. Béla kétségtelenül felvirágoztatta és regionális nagyhatalommá tette Magyarországot. Unokája: IV. Béla (1235-1270) már elsősorban a tatárjárásban megrokkant magyar hon újjáépítésében tüntette ki magát, ezért kapta meg az utókortól a "második honalapító" jelzőt (teljesen megérdemelten).
IV. Béla a Képe krónikában (forrás: LINK)
Folytatva a sort: I. Károly (1308-1342) régies nevén: Károly Róbert teremtett rendet az Árpád-kor végére anarchiába süllyedt Magyar Királyságban, helyreállítva a központi hatalmat és Magyarország gazdasági-politikai erejét. Országlását fia, Nagy Lajos (1342-1382) folytatta, egyszerre sikeres hadvezérként (Nápoly legyőzése, Zára megszerzése) bölcs államférfiként (ősiség törvény megalkotása) és egy egész birodalom uraként (lengyel-magyar perszonálunió fenntartása). A következő uralkodó, aki a magyar néphagyományban pozitív előjellel őrződött meg: Hunyadi Mátyás, akit igazságosnak és nagyon jó királynak említ szinte minden népi forrás. Ugyanakkor magas adói, értelmetlennek tűnő háborúi és nemeseket mellőző politikája miatt saját korában nem övezte népszerűség. (igazolja ezt számtalan összeesküvés illetve saját nevelőinek [Janus Pannonius, Vitéz János] ellene fordulása is.) Mégis tény, hogy Mátyás alatt a Magyar Királyság hódításokra képes, stabil, katonailag - gazdaságilag erős és a legfejlettebb európai monarchiák sorába tartozó nagyhatalom volt.
A Mátyást a török térnyerése, majd a Habsburg uralkodók kora követte 1526 és 1918 között, közel 4 évszázadot felölelve. Ebben az időszakban alig találunk népszerű királyokat, talán csak Mária Terézia a kivétel, akiért kezdetben "életüket és vérüket" adták a magyar nemesek (kitartva mellette az osztrák örökösödési háborúban és a hétéves háborúban is). Királyok helyett ezekben az évszázadokban már sokkal inkább a hadvezéreket, államférfiakat, forradalmárokat és egyéb vezetőket tekintette hősnek a nép. Népszerűségnek örvendett a XVI. században például a törökverő Pálffy Miklós gróf, az egri hős: Dobó István, illetve az ugyancsak törökverő és költő Zrínyi Miklós és persze a harcos vezetők sorában említendő még a kuruc-generális II. Rákóczi Ferenc is.
II. Rákóczi Ferenc Mányoki Ádám festményén (forrás: LINK)
A későbbi korokban: Széchenyi István gróf, illetve Kossuth Lajos és Petőfi Sándor emelkednek ki, mindannyian elveik, gondolataik és történelmi szerepük miatt (még Petőfi is, hiszen hazafias verseivel komoly hatása volt az 1848-as eseményekre). A XIX. század nagy alakjai között találjuk Deák Ferencet, Andrássy Gyulát és Tisza Kálmánt.
A XX. századi magyar történelem viszont szinte csak megosztó történelmi alakokkal van tele, akik közül még Apponyi Albert, Bethlen István és mondjuk az 56-os hős Maléter Pál megítélése is vegyes.
Köszönjük, hogy szavaztál! (A voksolást - mérsékelt érdeklődés és szavazási kedv után - Hunyadi Mátyás nyerte, míg a 2.helyet Szent László kapta.)
