Az 1458 és 1490 között uralkodó I. Mátyás (teljes nevén: Hunyadi Mátyás) a magyar történelem egyik kimagasló, fontos alakja, akiről a néphagyomány számtalan érdekes mesét és történetet őriz. Ezekben Mátyás király mindig pozitív figura, igazságos, kegyelmes és nagylelkű. Saját korában azonban nem volt ennyire népszerű király: az általa kivetett magas adók, a magyaroktól idegen központosító politika illetve az értelmetlennek tűnő háborúk miatt mind a parasztság mind a magyar nemesség ellenérzésekkel viseltetett iránta. Bizonyítják ezt a nemesi szervezkedések és lázadások is, melyekkel folyamatosan meg kellett küzdenie.

Mátyás alakja a Chronica Hungarorumban (A kép forrása. LINK)

Az alig 15 évesen trónra ültetett Mátyás nem édesapja nyomdokain haladt, nem a törökverő nándorfehérvári hős, Hunyadi János életútját folytatta, hanem nagyobb ambíciókat dédelgetve egyedi, mondhatni önfejű politikát folytatott. Szeretett volna a német-római császári cím közelébe férkőzni és egy erős, központosított Magyar Királyságban uralkodni. (Ezért háborúzott cseh-morva területeken és Ausztriában a törökök uralta Balkán helyett.) Egy erős államot akart létrehozni, ahol a nemesség alázatos a királya előtt, ahol a felemelkedést nem az előkelő származás, hanem a rátermettség határozza meg és ahol dinasztiája évszázadokig fennmaradhat majd. Naivnak bizonyult azonban: a nemesség meggyűlölte, amiért mellőzte őket, tervei pedig kudarcot vallottak: a cseh királyi címet - mely a császári ambíciók miatt lett volna számára fontos - elhalászta előle nagy riválisa, a lengyel Jagelló Ulászló (később II. Ulászló magyar király), dinasztia alapítási vágya pedig csődöt mondott mert egyik házassága sem adott számára törvényes fiú örököst. Egyedül élettársa, Edelpeck Borbála szült neki fiú utódot, aki azonban törvénytelen gyermekként nem örökölhette trónját (azt amit amúgy sem adott volna át számára a magyar nemesség).

Mégis pozitív uralkodóként tekintünk Mátyásra, hiszen 32 esztendő uralma alatt a Magyar Királyság erős állammá változott, melyben a magas adók dacára kiegyensúlyozott és konszolidált élet folyhatott. Mindez éles ellentétben állt a későbbi időkkel, hiszen halála után (1490-től) a magyarság válságok sorát élte meg a török hódítással és a három részre szakadással, melyet ráadásul egy sok évszázados Habsburg-függés követett. Nem véletlen tehát, hogy az utókor már nosztalgiával tekintett vissza Hunyadi Mátyás időszakára, felruházva őt népmesei pozitívumokkal. Megjelenéséről Antonio Bonfini írt Rerum Hungaricarum decades című írásában:

"Hatalmas hajkorona veszi körül arcát, s ez az arc messziről csodálatos értelmi fénnyel szinte világít, csak ha közelebb mégy, akkor látszik feszült ereje […] Termete középmagas volt, felsőteste viszonylag erőteljes, lába kissé hajlott: mind a kettő a magyar lovas emberre jellemző. Pirospozsgás, élénk arcán erős áll, s a híres, szellemes Mátyás-orr uralkodott. Fején elomlott dús, gesztenyerőt haja. Mindehhez öntudatos járás, éles tekintet, élénk mozdulatok, szenvedélyes arcjáték járult. Mozdulatokban és gondolatokban villámsebes, sziporkázó kedvű, szenvedélyes; beszéde és írása erőteljes, magvas, világos, képekben nem szegény." /Antonio Bonfini 1497/

Természetét illetően a korabeli források legtöbbje erős jellemét, határozottságát és konok eltökéltségét emeli ki, gyakori dührohamokkal kiegészítve jellemrajzát. (Halálát is egy ilyen dühroham miatti agyvérzés okozza.)

A XI-XII. században a Hunyadiak származási területe: Havasalföld még nem található a térképeken. Földjén besenyők, majd kunok éltek. A térkép forrása: LINK

De mi a helyzet Mátyás származásával? A Hunyadiak a Havasalföldről érkeztek a Magyar Királyságba. Nagyapja, Vajk és dédapja Serbe havasalföldi kenéz-dinasztia sarjai voltak, olyan területeken, ahol akkoriban (XIV. században) kunok, úzok, kunok, besenyők, tatárok és románok éltek. (A Magyar Királyság területére Zsigmond idején Mátyás apja, Hunyadi János települt, aki a Luxemburgi uralkodó szolgálatába lépve csinált karriert, az országnagyok sorába emelkedve.) Mátyás felmenőiről, származásáról így inkább csak a családjában előforduló nevek és a származási területének korabeli jellemzői árulkodhatnak. Ezek alapján kun, úz vagy besenyő származás valószínűsíthető, hiszen nagyapjának neve (Vajk) inkább ezen népekre utal (semmiképp sem román eredetre) és a korszak havasalföldi előkelőit sem romának, hanem inkább a kunok, úzok vagy besenyők adták.

A Magyar Királyság és Havasalföld Mátyás korában (Forrás: LINK)

A románok a mai Koszovo vidékén, vagyis a Balkán déli részén formálódtak néppé, majd némi vándorlást követően a XII. század végén, III. Béla uralkodási időszakában (1172-1196) jelentek meg a Duna-vidékén és annak túlpartján, Havasalföldön. Itt ekkoriban még bolgár, úz besenyő és az 1200-as évek elejétől kun szórvány-népesség alkotta az etnikai többséget, így a vidék vezetői rétegét is még jó ideig (legalább Seneslau és Litovoi vajdák megjelenéséig, de méginkább a Basarabok felbukkanásáig) ezen népek adták. A nomadizáló, pásztorkodó és kereskedő románság csonka társadalmat alkotó csoportjainak rendszertelen megtelepedése évszázadokig alávetett státuszt biztosított csupán az ide érkező vlahoknak. Hozzátehetjük ehhez azt is, hogy a románság első és egyetlen fejedelem-dinasztiája, a Basarab család is kun gyökerekkel rendelkezett, így elmondható, hogy a komolyabb felemelkedést felmutatni tudó havasalföldi birtokos családok (ahová a Hunyadiak őseit is sorolhatjuk) nagyon nagy többségben kun leszármazással rendelkeztek.

Heltai Gáspár XVI. századi református lelkész és kutató írta le először, hogy Mátyás talán Luxemburgi Zsigmond császár unokája volt, hiszen nagyanyja, Morzsinai Erzsébet szerinte bizalmas kapcsolatokat ápolt a "nőfaló" uralkodóval, így Hunyadi János törvénytelen fiúként kettejük kapcsolatából születhetett. Ezt a nem bizonyított elképzelést csupán egyetlen dolog támasztja alá, hogy Hunyadi János valóban mesés karriert futott be Zsigmond szolgálatában. Szokatlanul gyors emelkedésére magyarázatot adhat, hogy a császár apaként (még ha törvénytelen és el nem ismert titkos szülőként is) de egyengette útját. Heltai elmélete azonban a mai napig csak egy teória, amit nem sikerült senkinek igazolnia.

Mátyás származására máig nem sikerült megnyugtató választ találni, de megállapítható, hogy lényegesen több tényező mutat kun (esetleg besenyő) gyökerekre mint román származásra. A XIV. századi Havasalföldön a románság nem birtokolt olyan vezető pozíciókat és előkelő dinasztiákat, melyek a helyi kenéz és bojár családokban kiemelkedést hozhattak volna egy Hunyadiakhoz hasonló harcos és feltörekvő, vitézi família számára.