Adolf Hitler, Németország teljhatalmú náci diktátora (1933-1945) nem volt éppen barátkozós ember. Alig akadt olyan, aki közel állt volna hozzá, még kevesebb, akiben teljesen megbízott volna. Felnőtt életének kezdetén Ernst Hanfstaengl (a kiadója), Rudolf Hess (a pártbéli helyettese) és Hermann Göring (legkorábbi harcostársa) jelentették azt a kört, amely szűkebb környezetéhez tartozott, leszámítva persze a nőket: Angela Raubalt és Eva Braunt (utóbbit a halála előtti napon vett el feleségül).
A kép forrása: LINK
Az 1920-as években Hitler sok gondot fordított a pártépítésre, melyben az SA kulcsfontosságúnak bizonyult, így évekig annak vezetője Ernst Röhm volt legközvetlenebb párttársa. Az 1921 és 1923 közti két esztendőben Röhm és Hitler kölcsönösen támogatták egymást, majd eltávolodtak és a 30-as évekre a Führer már vetélytársat látott benne. (1934-ben meg is ölette az SA parancsnokot.)
Rudolf Hess azonban egészen 1941-ig elmozdíthatatlan "tartozékként" követte mindenhová Hitlert. Már 1920-ban nélkülözhetetlenné tette magát, mint személyi titkár és párthelyettes. Voltak évek, mikor nem készülhetett úgy fénykép a Führerről, hogy azon ne állna Hitler mellett vagy mögött Rudolf Hess. Ez a helyzet egészen 1941-ig tartott, amikor a legfőbb bizalmas váratlanul magánakcióba kezdve engedély nélkül utazott Angliába, hogy ott tárgyalásokat kezdjen (erről egyáltalán nem egyeztetve a Führerrel). Persze az angolok azonnal elfogták, így egész háborút rács mögött töltötte (csak 1987-ben halt meg, 46 évnyi rabság után)
Rudolf Hess (forrás: LINK)
Hess után már soha többé nem akadt olyan, akiben teljesen megbízott volna. Később ugyan többeknek sikerült közelébe kerülnie, de csak kevesen lettek állandó beszélgető-társai. Ilyennek számított Albert Speer birodalmi főépítész és fegyverkezési miniszter, akivel órákon keresztül tudott fantáziálni az ezer éves Német Birodalomról és a teljesen újjáépítendő Berlinről.
Hitlernek három náci felső-vezetővel volt napi kapcsolata: Heinrich Himmler birodalmi belügyminiszterrel (és SS vezérrel), akihez az 1944 nyári merénylet-kísérlet utántól fűzték szoros kötelékek, Joseph Göbbels propaganda-miniszterrel, aki csak "herr doktornak" hívott és aki a propagandáért felelt illetve harmadikként Martin Bormann pártbéli helyettesével, akivel a pártügyeket vitatta meg. A hadsereg vezető között alig akadt olyan, aki tartósan élvezhette volna a Führer bizalmát, hiszen a fegyveres testületeknél rendszeresen váltogatta kegyeltjeit. Legtovább talán Erich von Manstein (1887-1973) képességeit ismerte el, többször is a legjobbnak nevezve tábornokai sorában. Az SS -ben leginkább Sepp Dietrich tábornok (SS-Oberstgruppenführer) volt a kedvence, akinek mindent eltűrt és aki a szemében soha nem hibázott.
Fontos szerepet töltöttek be Hitler gondolkodásában történelmi példaképei, akiket valósággal csodált. Ilyennek számított Nagy Frigyes porosz uralkodó, aki 1740 és 1786 között növelte sikeresen Poroszország területét, megalapozva birodalmának nagyhatalmi státuszát. Utolsó napjaiban, amikor Hitler már a berlini kancellária alatt berendezett bunkerében húzta meg magát, órákig nézegette szobája falán lógó Nagy Frigyes festményét. Mindezt elmondta az eseményeket túlélő Rochus Misch őrmester és Traudl Junge titkárnő is, akik nem egyszer látták a Führert, amint a félhomályos szobájában a festmény előtt elmélkedik.
Nagy Frigyes (forrás: LINK)
Ugyancsak történelmi példakép volt a Führer számára, a középkorban uralkodó I. Frigyes német-római császár, akit vörös szakálla miatt hívtak Barbarossa (azaz rőtszakállú) Frigyesnek. A XII. században, 1155 és 1190 között, a híres Hohenstaufen dinasztia tagjaként aktív külpolitikát folytatva szállt szembe az itáliai városokkal, a pápai állammal és a keresztes harcokban a muszlimokkal. Hitler annyira csodálta, hogy róla nevezte el legnagyobb hadjáratát is, melyet 1941 június 22-én a Szovjetunió ellen indított. Ez volt a híres Barbarossa-hadművelet.
Végezetül Adolf Hitler harmadik példaképe, a legnagyobb német hadászati stratéga, Carl von Clausewitz volt, aki a napóleoni háborúk idején számtalan hadászati értekezést írt. Hitler gyakran idézte Clausewitz híres mondását: "a háború a politika folytatása más eszközökkel". A nagy formátumú porosz tábornokról is megemlékezett egy hadműveletének elnevezésével: Clausewitzről nevezte el ugyanis a berlini kormányzati negyed irat-megsemmisítési akcióját 1945 áprilisában.
Clausewitz (forrás: LINK)
Hitlert nem csak történelmi alakokat csodált, hanem zeneszerzőket is. Óriási kedvence volt Richard Wagner (1813-1883), akinek egyszerűen nem tudott betelni a zenéjével. Kedvence a Parsifal (háromfelvonásos Wagner-opera) többször is felbukkan Hitler beszélgetéseiben, mint a valaha írt legjobb zenemű (a Führer szerint).
A Führer behatóan ismerte a germán mitológiát is, melyből sokszor vett példákat beszélgetései során. A germán mitológia bizonyos alakjait valódi német hősöknek tekintett.
Harmat Árpád
