A korábban virágzó Azték Birodalmat és annak fővárosát, Tenocstitlant Hernan Cortés spanyol konkvisztádor serege 1521 augusztus 13-án hódította meg, mégpedig szörnyű rombolás és öldöklés után. A mai Mexikó területén fekvő azték fővárost nem csak spanyolok, de az aztékokkal ellenséges viszonyban álló más indián népek (pl toltékok) is ostromolták, miközben Cortés ágyúkkal pusztította a települést. A korszerű tűzfegyverek álltak tehát szemben az indiánok csont és kő fegyvereivel így a küzdelem enyhén szólva is egyenlőtlennek bizonyult. A két teljes hónapon keresztül tartó ostromban Cortés rendelkezésére csupán 950 európai katona állt (túlnyomórészt spanyolok), seregének háromnegyedét adták a hozzá szegődő indiánok.
Hernan Cortés (1485-1547) A kép forrása: LINK
A spanyol győzelemben komoly szerepet játszott az a tény is, hogy a tűzfegyverek illetve a megosztott helyi törzsek mellett a spanyolokat segítette az aztékokat tömegével pusztító, behurcolt fertőzések egész sora is. Az európaiak behurcolták Közép-Amerikába a Fekete himlő vírusát és a Szalmonella nevű baktériumot is, melyek együttesen ezrekkel végeztek. Az európaiak immunrendszere képes volt leküzdeni ezeket a kórokozókat és bár őket is lebetegítette bele csak ritkán haltak. Ugyanakkor az indiánok azonnal súlyos tüneteket produkáltak - ha elkapták valamelyiket - és a legtöbbjüknél a fertőzés halállal járt.
Cortés hadjáratai. A kép forrása: LINK
Cortes 1520/21-ben teljes sikert arató támadását újabb hadjáratok követték, így az elkövetkező évekre Közép-Amerika teljes egészében a spanyolok uralma alá került.
Alig 10 esztendővel Tenocstitlan véres ostroma után egy másik spanyol konkvisztádor, Friancisco Pizarro délebbre tekintett és az Inka Birodalom meghódítására indult. Mindössze 177 spanyol katonából (110 gyalogosból és 67 lovasból) állt a támadó csapat. Pizarro "seregét" azonban két ágyú is kiegészítette, melyek a későbbiekben óriási jelentőséggel bírtak. A Dél-amerikai Andok hegység vonulatai, ormai és völgyei közt meghúzódó indián birodalom ugyanakkor 50 ezer harcossal rendelkezett Atahualpa inka uralkodó vezetése alatt. (Az "inka" kifejezés magát az uralkodót jelölte, ám az európaiak az egész népet nevezték inkáknak.).
Francisco Pizarro (1478-1541) A kép forrása: LINK
A spanyolok a hatalmas létszámkülönbséget azonban képesek voltak áthidalni, mégpedig részint a meglepetés erejével, - hiszen 1532 november 15-én lesből támadtak az inka uralkodóra - részint pedig tűzfegyvereikkel és lovasságukkal. A váratlanul felbukkanó 67 lovas látványa fejvesztett menekülést okozott az inkáknál, hiszen számukra a lovakon küzdő harcosok szokatlan megjelenése rettegéssel ért fel. Mindezt fokozta az ágyúk okozta pusztítás és hatalmas dörrenések félelem-keltése. A csata mészárlással ért véget és Atahualpa elfogásával. Az inka királyt a spanyolok kivégezték (annak dacára, hogy Atahualpa hajlandó volt a megkeresztelkedésre is). Az inkák földjének nagyobb része azonban még a győzelem után is meghódításra várt.
A spanyol hódítások. A térkép forrása: LINK
Egy évvel később, 1533 november 15-én Pizarro újabb sereggel, mintegy 500 konkvisztádorral indult Cuzcóba, az inka fővárosba melyet gond nélkül el is foglalt. Ezt követően azonban inkább a tengerparton alapított új gyarmati központot, a ma már 8 milliós Lima városát és ezzel az inka földeket és birodalmat spanyol gyarmattá nyilvánította. Megszületett a spanyolok hatalmas Latin-amerikai gyarmatbirodalma, mely északon a Rio Grandétől egészen délen a Tűzföldig terjedt.
A kontinensnyi hódítás hihetetlen módon alig néhány ezer spanyol hódítónak, az európai tűzfegyvereknek és a behurcolt fertőzéseknek volt köszönhető.
