Az USA eddigi történetében az egyetlen eset, amikor egy hivatalban lévő elnöknek le kellett mondania hatalmáról 1974-ben fordult elő és Watergate-botrány néven híresült el (utalva arra a washingtoni épületre, ahol az egész elkezdődött). Az ügy főszereplője az Egyesült Államok 37. elnöke, a republikánus Richard Milhous Nixon volt. 

A kép forrása: historytoday.com

Az 1972 nyarán kirobbant Watergate-botrányt a The Washington Post két újságírója Bob Woodward és Carl Bernstein indította el mégpedig leleplező cikkük megjelentetésével (1972 júniusában). A két oknyomozó publicista egy furcsa betörésről írt, melyet a Demokrata Párt washingtoni székházának egyik irodájában követtek el, az úgynevezett Watergate épületben. Az ügyre kezdetben csak kevesek figyeltek fel. 

A közlés szerint a demokrata párt központjába behatoló ismeretlenek lehallgató készülékeket helyeztek el, mégpedig Larry O'Brian demokrata pártelnök irodájában. Az említett politikus ekkoriban Nixon legfőbb politikai riválisának számított. A cikk kiemelte, hogy a helyszínen letartóztatott 5 gyanúsítottról több furcsaság is kiderült, például az, hogy különös kapcsolatokkal rendelkeztek a CIA -val és a Republikánus Párttal.

A kép forrása: historyonthenet.com

Nem sokkal a cikk megjelenése után, az ügy kiszivárogtatásában és részletekbe menő ismertetésében, (sőt bizonyítékok adásában) komoly segítséget nyújtott egy rejtélyes bennfentes, aki csak "mély toroknak" (Deep Throat) nevezte magát. Az eset után 33 évvel derült ki, hogy az informátor Mark Felt volt, az FBI második embere.

Mivel 1972 őszére az egész história országos nyilvánosságot lapott, egyre nagyobb lett a felháborodás, mondhatni országos botránnyá dagadt az ügy. Hamarosan szenátusi bizottság alakult a betörés részleteinek feltárására, majd 1973 januárjában  John J. Sirica főbíró elnökletével  a District of Columbia-i bíróság kezdte meg az ügy hivatalos vizsgálatát.

A nyomozás és a meghallgatások sora 1973 végén már olyan magnófelvételek ügyében zajlott, melyek tisztázhatták, hogy pontosan mely politikusok és vezetők tudtak a betörésről. Ám ekkor Nixon közbelépett és akadályozni kezdte a felvételek átadását. Ekkor már a gyanú kifejezetten az elnök személyére vetült, pláne, mikor kiderült az is, hogy 72 -es kampányán törvénytelen módon finanszírozta. Végül Nixon kénytelen volt átadni a felvételeket, melyek alapján kiderült: igenis tudott a demokrata pártszékházba történő betörésről és a lehallgató készülékek elhelyezéséről, sőt ő maga adott minderre parancsot. Innentől már kettős vád fogalmazódott meg Nixon ellen: a hatalommal visszaélés (lehallgató készülékek elhelyezésére kiadott utasítás) és a törvénytelen kampány-finanszírozás.

Nixon lemond. A kép forrása: npr.org

Lemondására 1974 augusztus 8-án került sor. A botrány annyiban egyedülálló, hogy az USA eddigi 45 elnöke közül egyedül ő kényszerült lemondásra. Tanácsadóit, Haldemant, Ehrlichmant, és Mitchellt összeesküvés, az igazságszolgáltatás akadályozása és hamis vallomás vádjával 2 és fél évtől 8 évig terjedő börtönbüntetésre ítélték. Nixon mentesült az eljárás alól: lemondásával az impeachment megszűnt, utódja, a korábbi alelnök, Gerald R. Ford pedig 1974. szeptember 8-án teljes elnöki kegyelemben részesítette.

A későbbi évtizedek is hoztak azonban újabb botrányokat, ilyen volt 1985-ben az Irángate (titkos fegyverszállítások Iránnak, amiből a nicaraguai ellenforradalmárokat pénzelték), aztán 1998-ban a demokrata Clinton elnök pikáns "kalandjából" keveredett botrány (Clinton viszonya Monica Lewinsky 25 éves gyakornokkal), majd 2013-ban jött a Snowden-ügy (lehallgatási-botrány) és 2017-2021 között Donad Trump számtalan botránya.