Az emberiség története rengeteg szimbólummal van tele, egyesek pozitív jelentésűek, mások a gonoszt testesítik meg, néhol a jó szerencsét hordozzák máshol a harciasságot, küzdelmet jelenítik meg. A szimbólum-kutatók a legtöbb fejlett országban elismert tudósok, ám a szemiotika (vagy jeltudomány) nálunk még a kevésbé ismert (és elismert) disciplinák közé tartozik. 

Ősi keresztény szimbólum péládul a hal, görögül: IKHTHÜSZ melynek kezdőbetűi a kereszténység alapkinyilatkoztatását tartalmazzák: Ieszusz Khrisztosz Theou Hüiosz Szótér - Jézus Krisztus Isten fia megváltó. Nem véletlen, hogy a kereszténység terjedésének korai szakaszában, amikor a rómaiak még üldözték Krisztus követőit, a hal szimbólummal azonosították egymást a hívek. 

Jelenkori világunk is ezrével használ közismert szimbólumokat, nélkülük már szinte elképzelhetetlen az élet. Ilyenek az emoji jelek, KRESZ táblák, országzászlók, katonai rangjelzések ... stb. Jeleket kapunk az iskolában (pipa jel, hiány jel), műszaki berendezéseinken (bekapcsolás jel) és a mindennapokban is (zebra, kuka jel, toilett) A legősibb jelképek viszont több ezer évesek, ám gyakran nem is tudjuk jelentésüket. Ezek közül nagy világvallások szimbólumait még többnyire felismerjük, ám még így is sok megfejtésre váró, érdekes szimbólum marad. Nézzük tehát a legrégibb szimbólumokat, ezek közül is egyelőre hármat, melyek mind jóval Krisztus kora előttiek.

SHRIVATSA (2 ezer éves)

A nyolc buddhista szerencsejel (Astamangala) egyike, a végtelen csomó vagy Shrivatsa. Jelent bölcsességet, együttérzést, jó szerencsét is. Mindenképpen pozitív szimbólum mely több ázsiai vallásban is gyakran felbukkan. A Shrivatsa megnevezés Visnu hitvesére Laksmi istennőre utal, aki jelként is szerepel Visnu mellkasán. Ez a szimbólum a Krisztus előtt 563 és 483 között élt Buddha (Gautama Sziddhártha) utáni évszázadokban született, így legalább 2 ezer éves. 

AUM JEL (2 ezer éves)

Az aum (óm) jel a hinduizmusban, buddhizmusban és a dzsainizmusban használatos szimbólum, mely az élet alaprezgésének hangját (aaauuummm) jeleníti meg és a béke, nyugalom, elmélyülés illetve teremtés szimbólumaként emlegetik. Más értelmezés szerint az alapját képező három hang (a, u, m) a test - lélek - szellem egységét és az anyagi világ - álomvilág - elmén túli világ hármasát fejezi ki. Szinten kb 2 ezer éves jelkép. 

ANCH KERESZT (5 ezer éves)

Az ősi, ókori egyiptomi kultúrából fennmaradt szimbólum az Anch / Ankh kereszt (crux ansata) közel 5 ezer éves múltra tekint vissza vagyis egészen a piramisok korába nyúlik eredete. Az egyik legrégebbi motívum, mely fennmaradt az emberiség múltjából. A felkelő napot az életet és az életerőt szimbolizálja, máshol a tudás és öröklét jelképe, több kutató szerint a hatalom, a világegyetem és az életet adó víz illetve levegő megtestesítője. Gyakran füles keresztnek vagy az "élet kulcsának" is nevezik.

JIN JANG (3300 éves)

A Jin Jang szimbólum az ősi kínai taoizmus része és azon alapszik, hogy az univerzumban mindenhol két erő van jelen, ezek pedig ellentétesek egymással, a nevük a jin és a jang. A jin a sötét, hideg, passzív és női jellegű erőt jelképezi, a jang pedig a világos, forró, aktív és férfias jellegű megtestesülést hordozza. A taoisták szerint mindkettő a Nagy Végsőből ered, melynek neve: taiji. Állandó szembenállásuk befolyásolja az univerzum működését és minden benne lévő élő-élettelen dolog működését. Az ember csak akkor élhet teljes, kiegyensúlyozott és boldog életet, ha fenntartja magában az egyensúlyt és megtalálja a módját annak, hogy mindkét oldallal harmonikusan működjünk együtt. A jin-jang a személyiségünk különböző aspektusainak metaforája is, hiszen mindannyiunknak van egy világos és egy sötét oldala. 

KÉTFEJŰ SAS (3 ezer éves)

Közönséges sas, kiterjesztett szárnyakkal és lábakkal, két, egymástól elforduló fejjel. A kétfejű sas mind az óasszír birodalomban, mind az ősi Mezopotámiában felbukkant már a Krisztus előtti III. évezredben. Később átvették a Bizánciak és Európa más vidékein is felbukkant. A német birodalmi címerben Zsigmond császár óta szerepel és a Habsburgoknál is címerállat a dinasztia korai időszakától kezdve.

PENTAGRAMMA (5 ezer éves)

A pentagramma vagyis 5 ágú csillag mint jelkép először a mezopotámiai sumér városállamokban fordult elő, Krisztus előtt 3 ezer körül, tehát ez a szimbólum már több mint 5 ezer éves. Míg az ókorban a térbeli irányokat jelölte, a középkorban az 5 elemet jelentette, később pedig az újkorban a szabadköműves mozgalmakban bukkant fel. A XX. század kezdetén a kommunizmus jelképe lett a vörös csillag. Története során nagyobb részt pogány és keresztény-ellenes jelkép maradt.

A több ezer éves szimbólumok az emberiség történetének legrégebbről fennmaradt jelképei, melyeket gyakran mi magunk is viselünk ékszerként, néha tetoválásként vagy ruháinkon. Láthatjuk honlapokon, plakátokon, filmekben, újságokban, könyvekben, bár nem biztos, hogy ismerjük jelentéseiket. Posztomban ezúttal hét ilyen szimbólumot választottam, a folytatásban pedig további történelmi jelképek kerülnek majd sorra.

 [WW]

Az idei tanévben iskolánk nem ünnepséggel, hanem egy vetélkedő-sorozattal emlékezett meg fontos nemzeti ünnepünk, az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójáról. Az iskola aulájában Harmat Árpád tanár úr minden felsőbb éves osztály számára egy játékos jellegű, képes vetélkedőt tartott, melyen a résztvevők csoportokra osztva versenyezhettek az egyes kérdések megfejtésében.

A feladatok többnyire egy-egy korabeli 1956-os fényképhez kapcsolódtak, a megfejtések pedig több válaszlehetőség közül a legjobbnak tartottak megjelölésével születhettek meg. Az izgalmakkal teli és szinte mindig nagyon szoros és közben mégis vidám illetve felszabadult versengés számtalan érdekességgel és új információval ajándékozta meg a tanulókat. A végzős osztályok, akik már tanultak 1956- eseményeiről újabb adalék-információkkal gazdagodhattak, a kisebbek pedig - a kilencedikes, tizedikes és tizenegyedikes tanulók - megérthették, hogy miért fontos nemzetünk történelmében 1956 október 23 és miért annyira lényeges tananyag majd későbbi tanulmányaik során.

A legkisebbek, vagyis az ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik osztályos kisdiákok a könvytárban Bíróné Szabó Ági tanárnő érdekes foglalkozásian kaptak átfogó képet a 69 évvel ebj.zelőtt lezajlott eseményekről. Az ő számukra a játékosság és a téma iránti érdeklődés felkeltése illetve fenntartása volt inkább az elsődleges cél, mely tökéletesen megvalósult a tanárnő különleges feladatainak megoldásával. 

Iskolánk méltó módon, 1956 megidézésével, a forradalom és szabadságharc hőseinek bemutatásával emlékezett meg a 69 évvel ezelőtti eseményekről.

[bjg.hu - 1956-os megemlékezés kicsit másképp]

A 2022 februárja óta szakadatlanul tartó ukrajnai háború felszínre hozta nem csupán az orosz hadsereg korábban nagyon túlértékelt ütőerejének hamisságát, de a NATO sebezhetőségét is. Ez utóbbi két tényezőn alapul: az egyik a hadianyag-termelő kapacitás alacsony szintje (és alávetettsége az orosszal szemben) a másik pedig az európai NATO és az amerikai NATO közti széthúzás és aránytalanság ténye.

A CSTO hét ország katonai szövetsége, melynek tagjai: Oroszország, Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Örményország, Tádzsikisztán és nagyon sok támogatója van (például Észak-Korea és Irán). 

Velük szemben áll a NATO melyet hosszú éveken át a legfőbb szuperhatalomnak tartottak, ám mára komoly bajba került több okból is. Trump nagyon elhibázott vámpolitikája összefogásra készteti a többi nagyhatalmat, így formálódik már India-Kína-Oroszország szorosabb összefogása (melynek része, hogy félreteszik korábbi ellentéteiket). És természetesen ennek a hármasnak aktív támogatója már most is Irán illetve Észak-Korea. Az említett összehangolódás éppen ma, augusztus 31-én a kínai Tiencsinben megkezdődő Sanghaji Együttműködési szervezet találkozóján önt konkrét formát.

Ugyancsak óriási probléma, hogy a NATO-n belül repedések jelentek meg: kiderült, hogy az európai államok és az USA között bármikor kialakulhat egy szakadás, amikor Amerika magára hagyhatja Európát. Ebben az esetben a NATO maradék része alulmaradna Oroszországgal szemben, leginkább a hadianyag-gyártó kapacitás és a nyomasztó orosz atomfölény miatt. Ennek a problémakörnek a része az is, hogy a soha meg nem lépett 5. cikkely alkalmazása kapcsán kételyek merültek fel, nevezetesen, hogy valóban összefogna e a 32 állam, ha valameliyket megtámadná Oroszország. Az "összefogás" ugyanis képlékeny fogalom, beleértendő többféle segítségnyújtás is. Ráadásul nem is kötelező érvényű az összes tagállamra nézve. Így viszont kérdés, hogy mire menne mondjuk Észtország vagy Litvánia azzal, ha egy esetleges orosz támadás esetén a 32 NATO tagállam többsége nem katonákat küldene hanem mondjuk kötszert vagy élelmiszert (és az NATO államok fele, akár maga az USA is kimaradnának a háborúból).

Rontja a NATO esélyeit az is, hogy Trump minden módon gyengíti a nyugati államok összefogását és mindenben Vlagyimir Putyin kéréseit teljesíti (érthetetlen okból). Egyre nyilvánvalóbb, hogy az orosz elnök számtalan állam vezetőjét tartja markában: egyeseket zsarolással, másokat félelem-keltéssel ismét másokat anyagi jutalmazásokkal manipulálva. A magyar vezetés esetében a félelem, Trumpnál viszont az anyagi ösztönzés lehet az, ami moszkovita politika mögött áll. 

Ajsa Luna (valóságban: Heyliger Ajsa) nevét egy egész ország tanulhatta meg 2025 augusztus 20-án, amikor a budapesti Műegyetem rakparton botrányos módon (ülve, cigarettázva, flegmán) és teljesen hamisan adta elő a magyar Himnuszt. A 24 éves énekesnő édesanyja révén magyar, édesapja ágán pedig karibi származású és legnagyobb zenei elismerését 2023 novemberében kapta, amikor az MTV EMA (MTV Europe Music Awards) egyik győztese lett a 13 kategória egyikében. 

Sokan reagáltak már a Heyliger kisasszony produkciójára és habitustól, illetve világlátástól függően az elnéző mentegetéstől a teljes felháborodásig terjedtek a reakciók. A fő kérdés az eset kapcsán az, hogy a művészet és a művészi szabadság (előadásmódban, tartalomban vagy bármi egyébben) kiterjedhet e bizonyos közösségi szimbólumok és nemzeti jelképek iránti tiszteletlenségre? A világhálón olvasható vélemények elsöprő többsége szerint a válasz: határozottan nem. A legnagyobb olvasottságú internetes portálok, híroldalak ugyanakkor megosztottak a kérdésben: akadnak elnéző vélemények is (profi újságíról által készített tartalmakban). 

Félretéve azonban a világnézeti megközelítéseket és maradva a kultúra egyetemes értékrendjénél fogalmazzunk egyértelműen: ahogyan törvényt tiltja bizonyos önkényuralmi jelképek nyilvános megjelenítését (vörös csillag, horogkereszt ... stb) hogy védje az ezek használatával áldozatul esett emberek emlékét, úgy a közösségi értékrend és a normalitás törvénye tiltja a pozitív jelképek (zászlók, címerek és himnuszok) meggyalázását mindenütt a világon. Igaz, hogy sajnos ez nincs törvénybe iktatva és a jog által szankcionálva, mégis emberi törvény még ha iratlan módon is. De ez az egész leírható egyszerűbben is: 

... már ha volt neveltetésünk, ha volt gyerekszobánk, ha jártunk iskolába, ha tanultunk történelmet és irodalmat, ha ismerjük a tisztelet fogalmát, ha jelent számunkra valamit a kultúra, ha van igazságérzet bennünk, ha képesek vagyunk az empátiára, ha olvastunk szépirodalmat, ha ismertünk egyetlen értékes embert is, ha tudjuk mi az a tapintat, ha van értékrendünk, ha szeretjük a hazánkat, ha ismerjük a körülöttünk lévő világot/országot .. és legfőképp: ha tudunk viselkedni! ...  Azt hiszem ez ennyi.

Harmat Árpád

Látva Donald Trump népszerűtlen és sikertelen elnökségét melyet csak a magyar kormánymédia próbál meg sikeresnek eladni, ám valójában a világgazdaságot ugyanúgy rombolja mint a nemzetközi biztonságpolitikai helyzetet, elgondolkodhatunk azon, hogy ki volt az utolsó kompetens, hozzáértő elnök a Fehér Házban?

Nem könnyű a kérdés: Trumptól el kell tekintenünk. Saját népe ellen veti be a nemzeti gárdát, átgondolatlan vámpoltikájával elbizonytalanítja a pénzpiacokat (és a világgazdaságot) Putyint megerősíti pozíciójában és törekvéseiben, Amerika korábbi szövetségi rendszerét pedig szétzilálja. Jelenlegi népszerűsége az USA -ban elenyésző. Sajnos Bident sem nevezhetjük jó elnöknek, szellemi - mentális problémái és leépültsége okán.

Alighanem a keresett személy, az utolsó hozzáértő elnök Barack Obama volt, aki 2009 és 2017 között két cikluson keresztül vezette az Egyesült Államokat. Sokan próbálták már értékelni Obama elnökségét, mégpedig pénzügyi, belpolitikai, közjogi és például közgazdasági szempontok alapján, ám ha az Obama-kabinet saját értékelését vesszük alapul, akkor 5 olyan területet láthatunk, melyekre az első színes bőrű elnök "csapata" büszkén tekint. Ezek a következők:

"Obamacare" Az Obama adminisztráció új egészségbiztosítási törvényt kezdeményezett, mely gyakorlatilag az egész amerikai egészségügyi ellátórendszert átalakította. Lényege, hogy a betegbiztosításba bevontak körét 20 millió lakossal bővítették (mégpedig sikerrel). Az új jogszabály az alsóbb rétegeknek kedvez, hiszen olyan szegény sorsú és rossz szociális helyzetben élő polgárok számára teszi elérhető a betegbiztosítást, akik korábban erről nem is álmodhattak.

Klímapolitika Az eddigi amerikai elnökök sorában Barack Obama vette legkomolyabban a környezetszennyezés okozta problémákat és a globális klíma védelmét. Ezen a téren éles az ellentét Donald Trump -pal, aki egyáltalán nem kíván törődni a klímavédelemmel. (Gyermekeink és unokáink jövője érdekében reméljük, hogy ezt azért később még átgondolják Trumpék.)

Gazdasági stabilitás Az Obama-kabinet bizonyos makrogazdasági mutatókra hivatkozva azt állítja, hogy az Egyesült Államok gazdasága stabilabb lett Barack Obama 8 éves elnökségének végére. Obama előtt több negatív tendencia érvényesült, míg elnöki időszaka során ezek egy része megváltozott.

Homoszexuálisok, leszbikusok jogai A világ szinte minden pontján kényes kérdésnek tekintett ügyben Barack Obama rendszere védelmébe vette a homoszexuálisokat és leszbikusokat. Bevezetésre került - 20 másik ország után - az USA -ban is a melegházasság intézménye és a melegek védelme.

Külpolitika Obama 2009-ben kapta meg a Nobel-békedíjat, teljesen megérdemelt módon. Barack Obama 4 külpolitikai kérdésben is sikeresnek tekinti elnöki ciklusát: egyrészt kivonta az amerikai csapatokat Irakból (ez a lépés sokak szerint hiba volt és hozzájárult az ISIS megerősödéséhez), másrészt tető alá hozta Iránnal a megállapodást a perzsa állam nukleáris fejlesztési programjának kérdésében, harmadrészt likvidálni tudták (2011-ben) a világ legkeresettebb terroristáját, Oszama bin Ladent és végül negyedrészt határozott politikával léptek fel Vlagyimir Putyin expanzív politikájával szemben (Krím, Ukrajna)

Persze a felsoroltakon kívül számtalan más területet is említeni lehetne Obama elnökségének sikerességével kapcsolatban, ám az amerikai demokraták többnyire ezekről szólnak, ha kérdezik őket. Sokakban ugyanakkor felmerül, hogy ezek valóban sikerek e és Trump mennyire teszi tönkre második ciklusában a korábbi eredményeket.

Sajnos egyelőre csak a gazdasági rombolás és a nemzetközi bizonytalanság növekedése érzékelhető jelenlegi ciklusa kapcsán. A merjük naggyá tenni Oroszországot törekvés mellett.

A független, önálló Írország kialakulása az 1916 és 1921 közti évekre tehető, amikor egy különleges szabadságharcos, forradalmár és vezető, Michael Collins segítségével az írek elérték elszakadásukat a Brit Birodalomtól. Az ír történelem Kossuth Lajosa épp 103 éve hunyt el.

Michael Collins (1890-1922). A kép forrása: belfasttelegraph.co.uk

A történelmi előzmények

 A brit fősziget mellett, attól nyugatra fekvő, Magyarország méretű ír sziget a középkor elején még több királyságra oszlott. Később, rövid időre egység teremtődött köztük, ám a XII. századra kiújultak a belső trónharcok, melyekbe már az erős szomszéd, Anglia is beavatkozott. II. Henrik (1154-1189) azonban nem önzetlenül segített az egyik ír főúrnak: kihasználva a széthúzást 1172 -ben ő maga szállta meg Írországot. Ezzel kezdődött meg Írország nagyon hosszú majdnem 8 évszázados függése a britektől.

Az angolok az első évszázadokban csak perszonáluniót valósítottak meg, ám 1650-ben Oliver Cromwell leigázta a szigetet és gyarmati sorba taszította. Pár évtizeddel később a Boyne-menti csatában teljes lett az írek legyőzöttsége. Az ír nép azonban nem törődött bele a brit elnyomásba: sorra indultak a felkelések, melyek a XIX. századra váltak csak olyan méretűekké, mely már veszélyt jelentett a britek uralmára nézve.

A XIX. században megkezdődő harc

Előbb 1848-ban, majd 1867-ben zajlott komolyabb ír lázadás. Az utóbbi hívta életre a Fenian mozgalmat, mely nevét a ír mitológia harcosairól, a Fiannákról kapta. Az ír - angol ellentét egyszerre három területen érvényesült: egyrészt nemzeti viszályként (írek és britek közt), másrészt vallási szembenállásként (az ír katolikusok és az angol protestánsok között), harmadrészt pedig államforma képében, a brit királyság és az ír köztársaság eltérő berendezkedése miatt. 

Közben a Fenian-mozgalom évszázadokra lett az angol ellenes harc legfőbb szervezete a szigeten. A XX. századra, egészen pontosan 1905-re létrejött egy még harciasabb csoport a Sinn Féin (jelentése: mi magunk), mely már hatékony katonai lépésekre is kész volt. 1916-ban a húsvéti felkelésben bizonyították erejüket. A lázadás ugyan elbukott, de ír ellenkormány alakult Eamon de Valera vezetésével. Ennek a kormánynak volt hírszerzési minisztere Michael Collins. Ő vezette 1920/21 -ben az ír függetlenségi háborút, mely gerilla-akciókkal kényszerítette meghátrálásra a hatalmas brit hadsereget.

Eamon de Valera (1882-1975). A kép forrása: en.wikipedia.org

Az 1916 -os húsvéti felkelést ugyan leverik az angolok és a két legfontosabb ír vezető: Eamon de Valera és Michael Collins megadásra kényszerülnek, katonáikkal együtt, ám két évvel később, 1918 -ban Michael Collins újabb felkelést készít elő. A hatalmas termetű ás ezért az ellenállásban csak Big Boyként emlegetett Collins rendszeresen szónokol az utcákon és tömegek hallgatják szenvedélyes beszédeit.

 Michael Collins egy egészen új harcmodorra: a gerilla-küzdelemre készíti fel az íreket. Laktanyákból zsákmányolnak fegyvereket, majd sorra likvidálják az angol megszálló hadsereg és rendőrség legfontosabb vezetőit. Három évnyi küzdelem után, 1921 -re Collins meghátrálásra bírja a hatalmas Brit Birodalmat és kiharcolja az Ir Szabad Állam elismerését.

Egy dublini tüntetés 1920-ban, brit katonák a civilekkel szemben. Forrás: ansionnachfionn.com

Sajnos azonban csak kompromisszumos béke születik: vagyis nincs tökéletesen szuverén Ír Köztársaság. Ennek megszületésére egészen 1937-ig kell várnia az íreknek. Ráadásul az ír sziget területének 16% -a, vagyis az északi rész (mintegy 14 ezer km2) megmarad az angolok birtokában. Az írek egy része, a harcias kisebbség nem fogadja el mindezt és Eamon de Valera illetve az IRA polgárháborút indít a Collins vezette többség ellen. Michael Collinst végül 1922 augusztus 22-én ölik meg az IRA korai harcosai.

Írország azonban így is eléri az önállóságot és ma már Európa egyik legsikeresebb állama az íreké. Ma már csak a történelem a tanúsága, hogy mennyi harc és szenvedés árán sikerült mindez, az épp 103 éve elhunyt Michael Collins vezetésével. 

Harmat Árpád

Szent István királyunk halála után néhány évig (1038 és 1046 között) egészen I. András 1046-os megkoronázásáig kaotikus viszonyok jellemezték a Magyar Királyságot. Ezekben az időkben ült a trónra Orseolo Péter két alkalommal is. 

Orseolo Péter. Forrás: szoborlap.hu

Szent Istvánnak két fia is született, ám csak az egyikük – Imre herceg – élte meg a kamaszkort. Neveltetése a velencei Gellért püspök kezébe került, István pedig az Intelmekben foglalta össze fia számára a jó király teendőit. Szülei ki is házasították, ám mikor 1031-ben vadászat közben egy vadkan halálra sebezte, minden remény elveszett arra, hogy István egyenes ágon adja tovább királyi címét. E szörnyű csapás beteggé tette a királyt, és az csak tetézte fájdalmát, hogy közvetlen rokonai között senkit nem látott alkalmasnak, hogy örökébe lépjen és keresztény hitben megtartsa az országot. Apja testvérének fiai, Vazul és Szár László jöhettek számításba, azonban László még mindig pogány hiten volt, Vazul pedig bizánci rítusú keresztény volt. Választása végül lánytestvérének fiára, Orseolo Péterre esett, aki már az 1020-as évektől kezdve a magyar királyi udvarban élt, mert az Orseolo-család ellen fellázadtak a velenceiek, így Péter anyjával és húgával együtt István udvarába menekült. István döntése Vazulból elégedetlenséget váltott ki és kevéssel 1031 előtt merényletet követett el István ellen. István nem ítélte halálra a lázadó Vazult, de uralkodásra alkalmatlanná tette azzal, hogy megvakíttatta és fülébe forró ólmot öntetett. Vazul fiait, Leventét, Andrást és Bélát pedig száműzte az országból.

Orseolo Péter trónra lépése

Orseolo Ottó velencei dózse és I. István nővérének, Árpád-házi Ilonának a fia volt. István nagyon kedvelte unokaöccsét és hadainak egyik vezérévé is megtette, majd amikor fia, Imre herceg egy vadászbalesetben életét vesztette, István kinevezte trónjának örökösévé. Péter 1038 nyárutóján követte elődjét a trónon. Törvényeket alkotott, okleveleket adott ki - bár ezek nem maradtak ránk, pénzt veretett, adóztatta a népet és folytatta a kereszténység meghonosítását és elmélyítését Magyarországon; Óbudán egyházat (budai káptalan) alapított, Pécsett székesegyházat emeltetett.

Az 1038 és 1041 közötti időszakban aktív külpolitikát folytatott. Fő célja a két szomszédos nagyhatalom, a Német-Római birodalom és a Bizánci Császárság gyengítése volt.

Péter első bukása: A döntéshozatalban mellőzte a királyi tanácsot, azokat a főurakat, akik nem támogatták, kizárta és helyükre feltétlen híveit, németeket és olaszokat ültetett. A tanácsból kitiltott urak között volt Aba Sámuel is. Az egyházi ügyekbe is beleszólt, két püspököt is eltávolított hivatalából. Istvánnak tett ígérete ellenére Gizellát birtokainak nagy részétől megfosztotta, és saját kezelése alá vonta, Gizellát pedig Veszprémben tartotta házi őrizetben. Kegyeltjei között volt egy Budo nevű, feltehetően német származású férfi is. A mellőzött hazai urak és Gizella együtt léptek fel, s követelték a király rossz szellemének tartott tanácsadónak, Budónak a száműzését. Péter ezt nem volt hajlandó megtenni, erre a lázadók meggyilkolták Budót, két fiát pedig megvakították. Az uralkodó látva elszántságukat, 1041 szeptemberében elmenekült az országból, III. Henrik császár udvarába, a főurak pedig Aba Sámuelt ültették helyére.

Aba Sámuel átmeneti uralma (1041-1044)

A honfoglalás kora óta előkelő Aba család sarjaként Csaba comes fiaként jött a világra. Felesége révén került rokoni kapcsolatba az Árpád-házzal, mivel  Géza fejedelem egyik lánya volt a felesége. Emellett vélhetően nemzettsége a honfoglaló törzsek közül a kavar törzs élén állhatott.

István a német mintára alapított palotaispáni (palotagrófi) címmel ruházta fel, amely a későbbi nádori cím elődje lett, és hozzáadta húgát. Az István és Aba Sámuel közti viszony dacára, az új uralkodó gyűlölettel viseltetett Péter iránt. Eltörölte a Péter által hozott törvényeket és adókat, valamint a központi hatalmat erősítő intézkedéseit. Teret nyitott az állam és egyház ellen fordulóknak. Egyházellenességében a Balkánról terjedő bogumil eretnekség hatásának is része volt. Péter hívei közül sokakat megöletett vagy megkínoztatott, 1042-ban Csanádon megölette a nemesi ellenzék 50 tagját. Ezért 1042 húsvétján Gellért püspök megtagadta királlyá koronázását. Az egyházhoz fűződő viszonyát tovább rontotta, hogy a hadisarcot a püspökök megadóztatásával akarta finanszírozni. A régi társadalmi rendet próbálta visszaállítani, a viszonylagos egyenlőség megteremtésével, a nemeseket mellőzte és inkább parasztokkal és nemtelenekkel tartott közösséget, velük étkezett, lovagolt. Legnagyobb belpolitikai hibája az volt, hogy megpróbálta visszaállítani a szabad parasztokra vonatkozó, István előtti jogokat, adóztatni kívánta a nemességet és a papságot is. Ezzel azonban elveszítette a főurak és a főpapi réteg és elsősorban Szent Gellért csanádi püspök támogatását is

Aba Sámuel bukása: Békét kezdeményezett III. Henrikkel, de mivel a császár elutasította, háború kezdődött köztük. III. Henrik még 1042 őszén támadást indított Magyarország ellen és elfoglalta a Dunától északra eső területeket. Egy év múlva újra megtorló hadjáratot indított, melynek során egészen a Rábáig jutott. Aba Sámuel tudta, hogy nincs esélye a németek ellen és a második támadás után lemondott az István által 1030-ban megszerzett területekről, valamint hadisarc fizetésébe is beleegyezett. Így a két ország közti új határt a Lajta és a Morva folyók jelentették. Két évvel később 1044-ben III. Henrik és Péter király a Dunától délre támadott, ugyanazon az útvonalon mint egy évvel korábban, azonban most magyar segédcsapatok segítették a támadók tájékozódását és így át tudtak kelni a Rábcán és a Rábán. Aba Sámuel Ménfőnél bocsátkozott csatába III. Henrik seregével 1044. július 5-én. Mikor a Péterhez már jobban kötődő urak kiváltak a magyar hadból, Aba Sámuel sorsa megpecsételődött. Menekülésre kényszerült, útját az ország belseje, a Tisza felé vette, ám Füzesabony tájékán utolérték és megölték.

Orseolo Péter visszatérése:

III. Henrik Székesfehérvárott személyesen ültette trónra Pétert, 1044. júliusában, jelezve ezzel a megváltozott erőviszonyokat. A segítségért cserébe persze Henrik viszonzást várt, Péternek az országot aranyozott lándzsa formában át kellett adnia Henriknek, ezzel Magyarország a Német-Római Császárság hűbérese lett. A császár a lándzsát és a koronát Rómába vitette. Közben István felesége, Gizella is elhagyta az országot és visszatért szülőföldjére, Bajorországba. Péter pedig a legfőbb tisztségekbe újra idegeneket helyezett.

Végső bukása: Az idegenek pártolása miatt Szent Gellért csanádi püspök vezetésével újra összeesküvés szerveződött ellene. A püspök a háta mögött Vazul fiainak ajánlotta fel a trónt és több más püspökkel elindult András és Levente fogadására. Közben 1046 nyarán kitört a Vata vezette pogány felkelés a Körösök vidékén, ami gyorsan tovaterjedt. Ennek a felkelésnek a vezetőivel találkoztak Abaújváron a hazatérő Andrásék, 1046 szeptemberében. A lázadók azt követelték tőlük, hogy visszatérhessenek pogány hitükhöz. A hercegek ebbe számításból belegyeztek, hiszen különben nem tudhatták volna maguk mellett a pogány csapatokat a Péter elleni harcban. András és az idősebb és pogány Levente áldásukat adták a keresztények és Péter támogatóinak, kegyenceinek kiírtására. Ennek áldozatául esett később Gellért is.

Péter ismét megpróbált elmenekülni az országból, Augsburgnál pedig már gyülekeztek a segítségére érkező császári csapatok. A határon érte utol András követe, és tárgyalni hívta. Péternek nem volt más választása, hiszen a határt már a pogány lázadók tartották felügyeletük alatt. A visszafelé tartó királyt (Zámoly) falunál András emberei megpróbálták elfogni, de Péter kevés hívével egy udvarházba zárkózott, és három napig elszántan védekezett. Miután kísérői elestek az egyenlőtlen harcban, Péter is fogságba került és 1046. októberében megfosztották szeme világától. Halálával kapcsolatban ellentmondásosak a források. Az egyik szerint nem sokkal megvakíttatása után, Székesfehérváron halt meg.

"Péter király pedig, amikor látta, hogy a magyarok egy szívvel, egy lélekkel Endre (András) és Levente herceghez csatlakoznak, maga is futni kezdett németjeivel Mosony felé, hogy innét Ausztriába átmehessen, de nem sikerült elmenekülnie. Időközben ugyanis a magyarok az ország kapuit és kijáratait már elfoglalták, de Endre herceg követe is visszahívta Péter királyt békekötés ürügyével, és hogy neki illő tisztséget biztosítsanak. Ez hitelt adott neki, mint mondják, és visszatért, de leginkább kényszerűségből, mivel megtudta, hogy előle titokban elbujdosott a serege. Ezért sietve vissza akart térni Fehérvárra. Amikor betért a Zámoly nevű faluba, az említett követ csellel el akarta őt fogni, és megkötözve Endre herceg elé akarta vinni. Péter azonban megsejtvén ezt, bevette magát egy udvarházba, és három napig vitézül harcolva védelmezte magát. Végre minden katonáját elpusztították az íjászok, őt magát meg élve foglyul ejtették, és megvakítva Fehérvárra vitték; itt a szörnyű fájdalom miatt rövidesen befejezte életét. Pécsett temették el, abban az egyházban, amelyet ő alapított” /Thuróczi Krónika/

Az Árpád-ház a továbbiakban I. András alatt erősödésnek indult, bár a belső trónharcok továbbra is megmaradtak.  

Géza fejedelem 997 február elsején halt meg (úgy, hogy ő maga valójában soha nem vette fel a kereszténységet), ám egy Európába beilleszkedni kész, fejlődés előtt álló stabil magyar államot hagyott fiára, Istvánra. Géza még halála előtt elrendezte hazája és fia jövőjét: 973 húsvétján küldöttei (12 magyar főúr) megjelentek Quedlinburgban, a német birodalmi gyűlésen, ahol a magyar fejedelem nevében bejelentették a kontinens uralkodóinak: a magyarság hajlandó felvenni a kereszténységet és ezzel beilleszkedni Európába. Később, 996 -ban Géza fejedelem fia, Vajk (István) a bajorországi Scheyernben (az ottani bencés kolostor kápolnájában) feleségül vette IV. Henrik bajor herceg (a későbbi II. Henrik német-római császár) húgát, Gizellát. Ezzel a rokoni kapcsolattal Géza bebiztosította a szomszédos német tartományok és az egész német császárság jóindulatát a frissen megalakuló Magyar Királyság számára.

Az államalapítás továbbvitele már István hosszú, 38 évig tartó országlására maradt. Keresztény, európai királlyá koronázását követően (az Úr ezredik évétől) megindult a lakosság krisztianizációja, mégpedig nyugatról érkező hittérítők, papok segítségével. A folyamatot segítette István két törvénykönyve is, melyek az egyházi tulajdon védelmét, a templomépítéseket (10 falunként), a kötelező misékre járást és az egyházi adó, vagyis a decima (tized) kötelező megfizetését rendelték el. 

Az államalapítás voltaképp három lényeges folyamatot jelentett: az európai életmód - értékrend - vallásosság bevezetését (a korábbi sztyeppei nomadizálással szemben), egy új világi közigazgatás, vagyis vármegyerendszer meghonosítását (a törzsi berendezkedés helyett) és végül egy egyházi közigazgatás, vagyis püspökségek létrehozását a régi vallás eltörlésével. Mindez hosszú és nehézkes időszakot hozott, melyet a magyar lakosság kényszerként élt meg. Bár a szent istváni törvények kötelezővé tették az új életmód és vallás felvételét, a nép csak hosszú évtizedek alatt fogadta el az új berendezkedést. A törzsi vezetők István ellen támadtak (Koppány 998 -ban, Gyula 1003 -ban, Ajtony 1008 -ban) a nép számára pedig 54 évvel István halála után is, Szent László időszakában (1092 -ben) törvényeket kellett hozni a régi hit gyakorlásának büntetése érdekében.

István vármegyéket teremtett, püspökségeket alapított, pénzt veretett (ezüst dénárokat), majd Székesfehérvárt királyi székhellyé nyilvánította, és európai mintájú adórendszert vezetett be.

Országépítését végül azzal zárta, hogy megvédte hazánkat 1030 -ban, a támadó II. Konrádtól (aki már nem Gizella rokonságába tartozó, új uralkodó lett a Német-Római Birodalomban).

Az államalapítás és a kereszténység felvétele sok évtizedes, nehéz folyamat volt, mely felölelte Géza fejedelem életének utolsó éveit, István teljes uralkodását és utána még legalább fél évszázadot az Árpád-ház további uralkodóinak időszakaiból. Ám az 1100 -as esztendőre, Könyves Kálmán idejére a középkori magyar állam Európa egyik legerősebbje lett. Még később, III. Béla (1172 - 1196) bevezette a hivatali írásbeliséget, a törvények, uralkodói rendelkezések írásban rögzítését és egy európai mintájú kancellária működését. A Magyar Királyság vitatathatatlanul kiegyensúlyozott európai állammá fejlődött. Ekkorra már két évszázad telt el attól a bizonyos naptól kezdődően, amikor Géza fejedelem elküldte követeit Európa akkori uraihoz azzal a szándékkal, hogy a magyarok készek beilleszkedni Európa közösségébe és felhagyva rabló-hadjárataikkal (vagyis a kalandozásokkal) felveszik a kereszténységet.

István királyunk augusztus 15 -ét jelölte meg  különleges törvény-napként és a Magyar Királyság megszületésének ünneplésére, de halála után 45 évvel Szent László augusztus 20 -ra módosította ezt a dátumot, amikor gondoskodott István szentté avatásáról 1083 augusztus 20 -án. Azóta három nemzeti ünnepünk egyike (március 15 és október 23 mellett) augusztus 20 lett.

Az államalapítás tehát annak a bizonyos, küzdelmekkel teli két évszázadnak is az ünnepe, mely Géza fejedelemmel vette kezdetét, és amelynek legnagyobb érdemeit fiának, Szent Istvánnak köszönhetünk, amiért a magyarság fennmaradt, megerősödött és Európa értékes országává változott.  

Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz vezető augusztus 15-én lebonyolításra kerülő találkozója (mely 2019 óta az első személyes kapcsolat-felvétel köztük) ráirányítja a figyelmet Alaszkára, a megbeszélés helyszínére mely érdekes történelemmel büszkélkedhet. 

A két vezető egyébként eddig öt alkalmommal találkozott egymással személyesen: 2017 július 7-én (G20, Hamburg), 2017 november 11-én (APEC találkozó, Vietnam), 2018 július 16 (Helsinki, csúcstalálkozó), 2018 november 30 (G20, Buenos Aires), 2019 június 28 (G20, Japán). És most hatodik alkalommal a helyszín: Alaszka, Anchorage városa. 

Alaszka az Amerikai Egyesült államok legnagyobb területű (1,7 millió négyzetkilométeres nagyságú vagyis 18 Magyarországnyi) ám legritkábban lakott (alig 730 ezer lakosú) állama, mely 1867 óta az amerikaiaké, ám csak 1959-ben kapott állami státuszt. De hogyan is szerezte meg az USA és miért van jelentősége mai is ennek a kihalt, zord és nagyon hideg északi területnek?

Mindenekelőtt kiemelendő, hogy Alaszka a messzi északon fekszik, közel a sarkvidékhez, még legdélibb részei is Svédország legsűrűbben lakott részeivel helyezkednek el egy szélességi körön, legészakibb részei pedig közelebb vannak az Északi-sarkhoz mint Európa legészakibb pontja (a szigeteket leszámítva). Ennek megfelelően egész évben hideg van és az éghajlat fenyvesek és lenyűgöző szépségű, de nagyrészt lakatlan tájak illetve hidegtűrő élőlények számára teszi alkalmassá a környezetet.

Alaszkába az első emberek Krisztus előtt 25 ezer évvel érkezhettek, vagyis az őskorban, mégpedig Ázsia felől a Bering-szoros akkor még szárazföldi összeköttetésén átgyalogolva. Később tenger-szoros alakult itt ki, melynek ma a legkeskenyebb része 82 km széles. 

A Bering szpros. Forrás: reddit.com

Alaszka első feltérképezői az oroszok voltak, akik szibériai területeik felől érkeztek a térségbe. A legelső ismert expedíciót II. Péter cár megbízásából egy dán felfedező, Vitus Bering vezette, majd következett az 1741-es esztendő, amikor egy ugyancsak Bering vezette orosz csapat ki is kötött Alaszka több pontján, sőt kisebb utakat is tettek a szárazföld belsejébe. Az alaszkai orosz fennhatóság ettől az évtől datálható, azaz 1741-től. 

Tipikus alaszkai táj. Forrás: lestroam.com

Az orosz közigazgatás központja kezdetben Kodiak volt majd 1818-tól Új-Arhangelszk későbbi nevén Sitka. Közben I. Pál orosz cár parancsára megalakult az Orosz-Amerikai Szőrme Társaság, mely megkezdte Alaszka legnagyobb kincsének kiaknázását a szörme-állat vadászatot és Oroszországba szállítást. Ebben a történelmi korszakban ugyanis még az alaszkai aranyláz előtt Alaszka leginkább a szörmék miatt bírt jelentőséggel. A társaság elnöke Alexander Baranov kiépítette az orosz telepek hálózatát és a cári közigazgatát Alaszka déli partvonalai mentén. Az itt élő oroszok száma azonban soha nem volt jelentős és jellemzően mindvégig ezer fő alatt maradt. Az ortodox vallás viszont elterjedt és még napjainkban is több tízezerre tehető a görög-keleti vallásúak száma Alaszkában. 

Az alaszkai Sitka városa 1887-ben. Forrás: LINK

Közben az 1783-ban megalakuló Amerikai Egyesült Államok is érdeklődni kezdett a szőrmekincsek és Alaszka iránt. A területviták miatt 1824-ben az USA és Oroszország határvonalban állapodtak meg, pontosan rögzítve Alaszka déli határvonalait. Miközben az Orosz Birodalom az 1850-es évektől egyre nagyobb pénzügyi és politikai válságokkal küszködött, az alaszkai szőrmekereskedelem sem hozta már be a korábbi hasznot. A nagy távolság a Bering-szoroson való átkelés nehézsége, az indiánok egyre gyakoribb támadása rengeteg gondot jelentett, így már 1854-ben jelezte I. Miklós cár (a magyar szabadságharc leverője), hogy gondolkodik a terület eladásán.

Az Orosz Birodalom végül 1867 április 9-én adta át Alaszkát az Egyesült Államoknak, az ezen a napon kapott amerikai kongresszusi jóváhagyással. A vételár II. Sándor cár által megállapítva 7,2 millió dollár volt. Akkoriban a megvásárlást főleg a szőrme-haszon indokolta az amerikaiak számára ám 30 évvel később 1896-ban aranyat találtak a Yukon völgyben és pár évre rá kitört az alaszkai aranyláz, mely jelentős aranykészlettel gazdagította Amerikát busásan behozva a vételárat. Ráadásul még később 1968-ban gazdag olaj-lelőhelyeket is felfedeztek, melyekkel megint csak az amerikai gazdaság erősödött. 

Alaszka eleinte csak territoriumként volt az USA része az első világháború küszöbén is csupán 60 ezer lakossal. Állami rangra csak 1959 januárjában emelték. Mára legnagyobb városa délen a 300 ezer lakosú, 1914-ben alapított Anchorage, fővárosa pedig a mindössze 32 ezres Juneau. Anchorage körül jelentős hegyek vannak, a legközelebbi magas csúcs a Bashful Peak 2440 méteres.

Anchorage napjainkban. Forrás: ab-in-den-urlaub.de

Alaszka jelentősége napjainkban főleg stratégiai - geopolitikai illetve katonai, de a helyi gazdaságot illetően a halászat és a turizmus is lényeges tételt jelent és az ásványkincs kitermelés is megemlíthető. Ám az állam teljes bruttó összterméke amerikai viszonylatban nagyon alacsony és a 46. helyre sorolja csak Alaszkát. Ugyanakkor augusztus 15-én itt találkozik Donald Trump és Valgyimir Putyin (mégpedig az Elmendorf-Richardson katonai légibázison) így most egy időre a világ érdeklődésének fókuszába kerül.

Harmat Árpád 

A találkozás pillanata magyar idő szerint 21:30-kor (2025.08.15.)

Az Orosz Birodalom, mely III. Iván (1462-1505) uralkodása idején kezdett csak kialakulni, már a korai időktől a folyamatos hódítások politikáját követte. Unokája IV. Iván (1533-1584) aki először használta a cár megszólítást (bel- és külpolitikájában egyaránt) több millió négyzetkilométerrel növelte birodalmát, kiterjesztve azt a Kaszpi tengerig és Szibégia nyugati övezetéig. Utódai folytatták ezt a politikát és népek tucatjait igázták le Közép-Ázsiában és a Távol-Keleten (örményeket, azerieket, oszétokat, tatárokat, kazakokat, türkméneket, kirgizeket, tadzsikokat, jakutokat ... stb). Az 1613-ban hatalomra kerülő Romanovok alatt került orosz kézre Szibéria teljes területe is.

A XIX. század végére kialakult a hatalmas, egybefüggő Orosz Birodalom Ázsia tekintélyes részén. A későbbi időkben, főleg Nagy Péter cár modernizációs politikája (1682-1721) illetve Szentpétervár megalapítása (1703) és a város környékének megszerzése és később Napóleon legyőzése után (1815) Oroszország vitathatatlan európai és világ nagyhatalommá vált. Az 1814/15-ös Bécsi Kongresszuson, mely újrarajzolta Európát és 100 évre (egészen az első világháborúig) szabályozta a kontinens hatalmi rendszerét, Oroszország a legjelentősebb 5 európai nagyhatalom közé került  a britek, poroszok, osztrákok és franciák egyenrangú tárgyalópartnereként.

Ami a cári dinasztiákat illeti: összesen kettő létezett, előbb a Rurikov majd a Romanov család. A két nagy dinasztia kapcsolatát szemlélteti az itt következő családfa:

Bár a hódítások közben Oroszország vesztett is el területeket, mint 1867-ben Alaszka eladása az Egyesült Államoknak, megmaradt a világ legnagyobb alapterületű egybefüggő államának.

A XX. század komoly változásokat hozott: megfosztották hatalmától az utolsó orosz cárt II. Miklóst (1917-ben) sőt ki is végezték (1918 július 17-én családjával együtt), majd áttértek a kommunizmusra. Jött Sztálin véres diktatúrája 1924-1953 mely soha nem látott szenvedést hozott az orosz népre. Ugyanakkor a második világháború alatt Sztálin elérte a Vörös Hadsereg megerősítését és vitathatatlan győzelmet náci Németország felett. Ezzel megszületett az orosz szívekben a legerősebb és máig fennmaradt toposz: ők győzték le a világtörténelem legerősebb és legkegyetlenebb diktátorát: Adolf Hitlert. És ez kétségtelenül így is van, az oroszok 20 millió halottjuk árán, de felülkerekedtek a háborúban. Ez a győzelmi érzés és hősi érzület ma is az egyik legjelentősebb összetartó erő Oroszországban.

A harcok végén pedig orosz vezetéssel a Szovjetunió a bipoláris világrend egyik szuperhatalma lett, hiszen megszállva tartotta Kelet-Európát és létrehozta a Föld egyik legerősebb katonai szövetségét, mely atomfegyverrel is rendelkezett (1949-től). Kialakult az úgynevezett "orosz érdekszféra" melybe beletartozott Kelet-Európa szinte minden országa. Gazdaságilag a KGST, katonailag a Varsói Szerződés, vezetésileg pedig a mindenkori moszkvai pártvezető illetve megszálló erői és biztonsági szervezetei tartották össze. Nálunk az ÁVH, a kelet-németeknél a STASI, a románoknál a Securitate a szovjeteknél a KGB biztosította a kommunista és szovjet uralmat (és persze a megszálló erők). A moszkvai pártfőtitkárok pedig legfelőlről utasítottak minden helyi hűbérest: Honeckert az NDK-ban, Jaruzelskit Lengyelországban, Husákot Csehszlovákiában, Kádárt Magyarországon, Ceausescut Romániában, Zsivkovot Bulgáriában. A legfelső vezetők pedig: Hruscsov (1953-1964), Brezsnyev (1964-1982), Andropov (1982-19849), Csernyenko (1984-1985) és Gorbacsov (1985-1991).

A hidegháború (1945-1989) alatt az orosz nép (miként vezetőik is) megszokták világhatalmi szerepüket, melynek megszűnése a Szovjetunió 1991-es felbomlásával, hatalmas űrt hagyott maga után. A Jelcin-korszak után azonban 1999-től - amikor Oroszország vezetésében először jelent meg Vlagyimir Putyin, előbb a KGB vezetőjeként, majd 1999 augusztus 9-től miniszterelnökként - kialakult az orosz nacionalizmus restaurációs irányzata, a hajdani "nagybirodalom" helyreállításának szándékával.

Napjainkban EZT az időszakot éljük, az orosz birodalmi politika autokratikus és expanzív korszakát: melyet például Grúzia egyes területeinek elszakítása, a csecsenek megregulázása, a Krím félsziget visszavétele Kelet-Ukajna megszállása és a határai mentén fekvő poszt-szovjet államok félelemben tartása (és magához láncolása) fémjelez. Ehhez még a világ különböző pontjain való orosz megjelenés is társul: például Szíria, Szudán, Észak-Afrika illetve a jelenleg még kevéssé ismert cél-államok.